|
Olympus C8080WZ digitális fényképezőgép és
Hewlett-Packard Designjet 30 nyomtató
 A kis HP C618-as még mindig aktívan szolgál, már 45
ezer képet készítettem vele és továbbra is szívesen
használom, de az igényeim illetve a fotótémák
szélesedése miatt szükségessé vált olyan gép, amelynek
van külső vaku csatlakozása és nagy látószögű
objektívje. 1600x1200 pixelről 3200x2400 pixelre való
váltás is behatárolta a válaszható készülékek számát.
Egy évvel ezelőtt az amatőrök által még megfizethető
nem cserélhető objektíves kategóriában csak öt 8
megapixeles gép közül lehetett választani. Szerencsére
sikerült teljes felbontású tesztfotókat találnom,
amelyek alapján ennek a C8080WZ (140 eFt) típusnak
volt a legszimpatikusabb a képe. Itt az optika és a
képérzékelő együttes hibáit figyeltem.
 A nagyátfogású objektívek, a mai kifinomult optikai
rendszerek alkalmazása ellenére is jelentős
színhibával és képtorzítással rendelkeznek. Ha
ellenfényben, nagy kontrasztú felvételeket készítünk,
akkor a kép sarkainál, a kontúroknál megjelenő
elszíneződések mértékéből jól látható az optika
minősége. A torzítás főleg nagylátószögnél
jelentkezik, az egyenes vonalak elgörbülhetnek. Az
OLYMPUS C8080WZ a zoom átfogás csökkentésével (csak
140 mm / 28 mm = 5x), meghagyva a nagylátószöget,
sikeresen oldotta fel ezeket az optikai hibákat. Ez a
tény a mai napig megállja a helyét, bár néhány
dologban a magasabb kategóriás gépek képminősége
valóban jobb. A képminőség különbség elsősorban a
képzajban mutatkozik meg. A C8080WZ gépnek szerencsére
50-400 ISO között választható az érzékenysége, így jó
fényviszonyok vagy TTL rendszervaku (OLYMPUS FL-20,
FL-40, FL-50) használatával nyugodtan lehet 50 ISO-val
fényképezni. Ekkor szinte észrevehetetlenül kevés a
képzaj.
 Mivel ez a gép már tud RAW formátumban is tárolni,
amelyet később számítógépen profi programokkal lehet
feldolgozni, további képminőség javulást lehet elérni.
Olyan finom részletek kerülnek elő a RAW
alkalmazásakor, amelyek már a tömörítetlen TIFF vagy a
tömörített JPEG formátumnál teljesen elvesznek. Arról
nem is beszélve, hogy rendkívül széles tartományban
(-2 - +2 EV) lehet az expozíciót változtatni. Mindezt
utólag a kész JPEG vagy FIFF formátumoknál, már csak
nagy dinamika veszteséggel tehetjük meg. Persze a RAW
fényképezésnek is meg van a maga technikája, többek
között érdemes a képet úgy exponálni, hogy inkább
felül legyen exponálva, mint alul, mert így készült
képet a későbbi feldolgozás során jobban lehet
zajmentesen korrigálni. Sajnos a képzaj RAW
formátumnál is előfordulhat, de az utólagos
feldolgozáskor hatékony zajszűrés is alkalmazható, bár
ekkor a kép plasztikussá válik, a nagyon finom
részletek elveszhetnek.
No, de térjünk vissza a fényképező kézzelfogható
tulajdonságaihoz. A gép igen praktikusan elhelyezett
kezelőszervekkel, jól megtervezett kézre álló
csúszásmentes fogással rendelkezik. Talán egyetlen
kifogás merülhet fel a tervezéssel, méghozzá az
állvány csavar nem az optikai tengelyben van, hanem
inkább a gép súlypontjában, de ez is csak az alapgép
esetében igaz. Ha a kiegészítő konverter lencséket is
felrakjuk, vagy a külső vakut is felszereljük, akkor a
súlypont is vándorol. Számtalan kiegészítő közül a
leginkább gyakran használatos eszközöket is volt
szerencsém beszerezni, így ezekről is tudok néhány
szót írni. Mivel a 28 mm-es nagylátószöget nagyszerűen
lehetett alkalmazni magas épületek fotózásakor, de az
étvágy ugye evés közben jön meg, egy nagy látószögű
konverterrel (35 eFt) gigantikusbefogású 22 mm-es
optikához lehet jutni. A híresztelések ellenére a
képminőség egyáltalán nem romlott, sőt kifejezetten
jót tett a fennmaradó színhiba ellensúlyozásával.
A tele konverterrel (38 eFt) 140 mm-ről 200 mm-re
lehet növelni a tele állást, ami még nem elegendő
természetfotózáshoz, de a legtöbb portré helyzetet meg
lehet vele oldani. Mindkét konverter használata esetén
inkább csak a végállásokat, azaz a 22 vagy 200 mm-es
állást lehet használni, mert a nagylátószögű lencsébe
beleütközik az alap objektív, míg a tele lencse háza
csőlátást okoz.
|
