A Volvo a V70-es bevezetésekor a várt siker érdekében szakított a 850-es modell óta szinte jelképként elfogadott kocka-formával, és mintegy előhírnökként szánták az általános rendeltetésű, négykerék meghajtású Cross Country modellhez, valamint a V90-es néven bevezetni kívánt terepjáróhoz. A cég szerint négy fő oka volt az új dizájn kialakításának. Először is az új V70-es modellt sportosnak és mégis kényelmesnek, másodszor erősnek és ennek ellenére üzemanyag-takarékosnak, harmadszor ?ellentmondást nem tűrőnek és mégis elegánsnak, végül és mindenekfelett pedig rendkívül biztonságosnak szerették volna tudni. A Volvo S80-as tömzsi formájú formatervéből kiindulva a V70-es nagyon is hasonlít szedán elődjére számos külső és belső szerkezeti megoldás tekintetében. Valójában a V70-es jó pár centivel rövidebb a konkurens gyártók hasonló kategóriáinak európai képviselőinél, ami a szerkezetet mechanikailag némileg ellenállóbbá teszi.

A szérián belül négy modell hozzáférhető a nagyközönség számára: a standard 2.4T, a nagyobb teljesítményű T5, a dízel 2.5D és a Cross Country. A T5, a 2.5D és a 2.4T elsőkerék-meghajtású, míg az Cross Country természetesen négykerékhajtással és masszívabb útfekvéssel rendelkezik. Az utóbbi két típus meghajtásáról öthengeres, kisnyomású turbó-befecskendezéses 2.4 literes motor gondoskodik. A motor teljesítménye 5100-as fordulatnál mintegy 193 LE. Ötsebességes automatikus és speciális ?téli opcióval ellátott váltóművével a 2.4T 100 km/h-es sebességre mintegy 8 mp alatt gyorsul fel, miközben vegyes használatban 9.5 litert fogyaszt. A nehezebb Cross Country modellek némileg (kb. fél másodperccel) lassabban gyorsulnak és kissé pazarlóbban bánnak az üzemanyaggal is. A legtöbb boldog V70 tulajdonost ez a motor ki fogja elégíteni, persze hála a Volvo mérnökeinek, akár a T5-ös erősebb motorját is élvezhetjük a V70-es kasznijában. A sportosabb T5-ben egy 240 LE-s, 2.3 literes öthengeres turbó motor munkál. Ennek segítségével manuális sebességváltás mellett a 100 km/h-t 7 mp alatt éri el a gépkocsi.

Míg ezek az érvek meggyőzőek lehetnek egy kombi családi autóra nézve, a T5 forgalomban mutatott viselkedését talán kevésbé találnánk lenyűgözőnek. A normális motorterhelést kihasználva a turbórendszer nyilvánvaló kihagyásait vehetjük észre gyorsítás közben még akkor is, ha lapos gyorsulási görbével próbálkozunk 2400 rpm-ről 5200 rpm-ig, elég időt hagyva a felpörgéshez. Akár lágyan, akár padlógázzal gyorsítunk, az autó menete akadozó, és minél melegebb van odakint, annál rapszodikusabb az autó viselkedése is. A 3000-es fordulatszám elérése után a húzóerő fokozatosan visszaáll az elvárható mértékre.

	Csomagtere 1610 literesre növelhető

Kézifékes indulással némileg korrigálható ez a viselkedés, de a legtöbb vásárló nyilván nem ilyen stílusban kívánja autóját vezetni. Közepes sebességek mellett a T5-ös motorja egészen jól viselkedik, de nem elég meggyőző a motor teljesítménye, akárcsak az indulásnál.

A V70-es kiváló útfekvését a független négykerék-felfüggesztés biztosítja, elől MacPherson-elrendezésű merevítéssel, illetve aszimmetrikusan rögzített rugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal, míg hátul hasonló, az alumínium alvázhoz rögzített elemekkel. A T5-ös javított ABS rendszerrel kerül forgalomba, ami nagyobb féktárcsákat és új elektronikus fékerő-elosztó berendezést foglal magában. A V70-es menettulajdonságai a tesztek során meggyőzőeknek bizonyultak; a felfüggesztés kiválóan funkcionál még rázósabb utakon is.
Nagyobb sebesség és rosszabb útviszonyok mellett kiválóak a fékek is; gyorsan és megbízhatóan lassítják le az autót. A Volvo méréseinek megfelelően 100 km/h-s sebességnél a fékút mintegy 40 m. Városi forgalomban azonban nem érződik ez a magabiztosság a javított specifikációk ellenére sem. Túl mélyen kell benyomni a pedált, mielőtt hatásos fékerőt érezhetnénk, a tesztek szerint az esetek jó részében többször is nyomást kell kifejteni a pedálra ilyen körülmények között, mielőtt a fékpofák megfognák a tárcsákat. Ráadásul a megnövelt fékfelületek a szokásosnál nagyobb mennyiségű fékporral terítik be a kerekeket, ami már rövidebb távon is a gumiabroncsok rovására megy. Talán itt lenne az egyik legkomolyabb javítanivaló, mivel a városi vezetés kényelem- és biztonságérzete ezáltal nagymértékben csökken.
A menetfekvés a kátyús utak kivételével minden felületen sima és egyenletes, talán jobb minőségű gumikkal és a sport helyett normálfelnivel lehet javítani a problémán. Egyébként a V70-es jó munkát végez az út egyenetlenségeinek kiszűrésekor az abroncsmérettől függetlenül, bár ezt az úttal való intenzívebb ?kommunikációt néhány sportosabb stílusú vezető nyilván hiányolni fogja, amit mondjuk egy BMW ülésében érezhetne.

Az utastér és az ülések kényelmes kiképzése sem idézi a hagyományosan durvább német kiképzést. Egyszerre kielégítő és egyben osztályon felüli is; az első székek fűtöttek és bőrborításúak. A komfortfokozatot számtalan beállítás emeli, amellyel bármilyen pozícióban rögzíteni lehet az ülések elemeit, ámbár a manuális megoldások talán már egy kicsit idejét múltak. Az elektronikus rendszer háromféle ülés- és tükörpozíció automatikus tárolására képes, igaz a kezelőszervek nehezen hozzáférhetőek a vezető részéről ülő pozícióban.
A műszerfal kellemesen kivitelezett, egyszerűsített, mégis első látásra bonyolultnak tetsző vezérlőelemekkel van felszerelve, amelyek azonban a gyakorlat során felettébb kézhezállónak bizonyulnak.

	Elöl megfelelő, hátul kevés a hely

Extrafelszerelésként találkozhatunk itt autohifi sztereo- és klímaberendezéssel, a légrendszer működését mutató piktogrammal, valamint egy nagy tudású navigációs berendezéssel is. Ez utóbbi a kormánymű fölé van helyezve, eleve kizárva ezzel annak lehetőségét, hogy az anyósülésen ülő kezelhesse a beállításokat. Talán azért is érdemes néhány szót ejteni ez utóbbiról, mivel az újonnan bevezetett GPS rendszer immár Magyarországon is lehetővé tette ezen berendezések használatát, természetesen a megfelelő szoftverkövetelmények teljesülése mellett.
Az első ablakok elektromos működtetésűek, a naptető egyetlen érintésre nyílik vagy záródik. A kiegészítő tartozékként beszerelhető Dolby Sztereo rendszer szintén minden igényt kielégít.
A hátsó ülések azonban kevésbé kényelmesek; ha az elülső székek teljesen hátra vannak tolva, akkor aligha akad olyasvalaki, akinek lábai erőltetés nélkül elférnének ott. A gyermekülések beszerelésnek nehézsége is igazolja ezt, amit bizonyos üléspozíciók mellett elég nehéz biztonságosan rögzített helyzetbe hozni. Persze a V70-esben alapfelszerelésként található ISOFIX rögzítés a gyermekülésekhez, illetve a kereskedésben kérésre speciálisan ehhez a modellhez tervezett székkel is kiszolgálnak. Nyilván ez is az ügyes üzletpolitika eredménye.
Az utastér térkihasználtsága és tárolókapacitása rendkívül kényelmesnek mondható. CD tartó, ajtózsebek, átlagosnál nagyobb kesztyűtartó, parkolójegy-tartó és ezernyi más apró kényelmi funkció is felfedezhető. Egyetlen jelentős disszonancia a belső borítás anyagainak olcsósága.

Az utastér kihasználtságához hasonlóan jó a csomagtér kiképzése is; a hátsó székek és az anyósülés előrehajtásával szinte furgonnyi rakteret kapunk, elejétől végéig majd 3 méter hosszban, míg csak a hátsó ülések előrehajtásával 1610 literes csomagtér nyerhető.

Végezetül összegzésként csak annyit, hogy a Volvo V70-es típusú gépkocsiban egy egészen jó tulajdonságokkal felruházott autót ismerhettünk meg, ami azonban bizonyos paramétereket tekintve nem egészen elégíti ki a kategóriájában és árfekvésében elvárható szintet minden téren, ám a kényelmes, és kétségkívül biztonságos vezetés és közlekedés élménye valószínűleg minden jövendő tulajdonost bőségesen kárpótol majd.