Macskaköves út, hosszan elnyúló, erősen lejtős bal kanyar, amelyben hirtelen utcai munkások bukkanak fel, akik az útról olajat távolítanak el. Mégha úgy is hangzik ez a szituáció, mint valamiféle reklámszöveg, akkor is azonnal összebarátkoztatja a tesztpilótát és a Rover 75-t, amely a középosztályban a BMW 5-ös és az Audi A4-es közti alternatívaként foglal helyet. A BMW leányvállalata ezzel az autóval kilábalhat a krízisből.

Sármosnak és előzékenynek kell lennie egy angol úriembernek. A kifogástalan megjelenés és a makulátlan viselkedés magától értetődő. A futómű az igényeknek teljes mértékben megfelel és kiérdemli az őrültbiztos jelzőt. Hála a szinte teljesen semleges kiegyenlítőnek a kanyarokban magas sebességet is lehetővé tesz. Lágyan elnyeli a nagyobb kátyúkat és az útfelület nagyobb egyenetlenségei sem hozzák ki a nyugalmából az angol autót. A szőrszál-hasogatóak talán kifogásolják majd a rugózás apró zökkenéseit, amik az útburkolatok összetételeinél enyhén érezhetőek, de hát ne legyünk kicsinyesek. Sokkal aggasztóbb azonban a 205-ös, széles gumiabroncsok zörgése ezek egyébként szinte az úthoz szegezik az autót vagy akár azok a halk zörejek, amelyek a macskaköves úton a műszerfal mögül hallhatóak.
Teljesen angolos a 75-ös megjelenése. Elegánsan nyúlik el 4,75 méteres hosszával, amit körös-körül króm szegélyekkel díszítettek. Minden stíluselem anélkül idézi a brit hagyományokat, hogy barokkos hatás keltenének. Szinte alig hihető, hogy a megszorítások idejében ilyen ízléses utasteret lehetett alkotni. Polírozott diófa betét húzódik az egész műszerfalon keresztül, amelyben említésre méltó műszerek foglalnak helyet. Az ovális alakú, krómozott szélű, krémszínű számlapos műszerek talán már a biztonságos közlekedés kárára magához láncolják az ember tekintetét. A nélkülözhetetlen fedélzeti számítógép digitális kijelzőjét is ügyesen beépítették. Tapintatos visszafogottság jellemzi a Rover 75-t akkor is, ha valamire figyelmeztetnie kell az utasát. Amikor kiszáll az ember és véletlenül felkapcsolva hagyja a fényszórókat, nem valamiféle sípoló hanggal figyelmezteti a vezetőt a hibára, hanem lágy dallammal. Már az angol club-székekre hasonlító üléseken is észre lehet venni, hogy a Rovert kényelmes utazásokra alakították ki. Amikor egy sportlimuzinból ül át az ember a Rover 75-be, csak akkor veszi talán észre, hogy túl puha az ülés és hogy a lábak miatt lehetne egy kicsit hosszabb is.

Az 1,8 literes alaptípusú motorral a mintegy 1,5 tonnás Seventy five minden bizonnyal nem sportautó. A 120 lóerős erősségű alumíniumgépezet, amelyet az MGF Cabrio-nál is felhasználnak, a magas fordulatszámnál érzi jól magát, mivel 3000-s fordulat alatt meglehetősen lagymatag. Mégis jól meg lehet lenni a motor nyújtotta menetteljesítményekkel. Gond nélkül gyorsul a brit autó 11,6 másodperc alatt 100 km/h-s sebességre és a 195 km/h-s végsebességgel csak nagyon kevéssel marad le 200 km/h-s presztízsnövelő sebességhatárról. A motor felpörgetésekor a Rover 75 zengő hanggal lepi meg a vezetőt, amely az autópályán történő autózás során az amúgy meglehetősen csendes limuzin minden más hangját elnyomja. Minden bizonnyal jobban illenek a finom brit kocsihoz a 2,0 és 2,5 literes hathengeres, 150 lóerős, 110 kW-os és 175 lóerős, 129 kW-os motorok. Ugyanakkor szinte már a skótokra jellemző takarékosságot ígér a Rover a négyhengeres motor 7,8 literes fogyasztási értékével. A másik takarékos lehetőséget a 115 lóerős, 85 kW-os 2,0 literes Common-Rail-Turbodiesel motor jelenti.

Nem kell prófétának lenni, hogy megjósolhassuk, hogy a Rover 75 komoly vetélytársként száll a ringbe a szárazföldi társaival szemben. Egészen új csengése lesz a 75-ös után a Rover reklámmondatának: "A Class of it's own".